Csak hallgatunk, én itt, te ott,
s a percekbe szőtt kis csodák
szétfoszlanak, míg szemlesütve
rohannak el az éjszakák.
Messze vagy, a sóhajok közt
csókjaink emléke meglapul,
de tűnő álmok nem ringatnak,
csak vágyak fáradt csendje hull.
Most hallgatunk, én itt, te ott,
s ha némaságunk összeér,
majd eltűnődve von szemünkre.
Tengerbe zuhanok,
Az álom tengerébe.
Csillanó barna bőrödön
Két szemed tüzébe.
Kezed puha selyme
Testem takarója.
Két karod ölelő
Ringató hajója.
Sóvárgó szememmel
Vállad gödrébe bújok.
S szívedbe szívemmel
Halk titkokat súgok.
Hajadból szélfútta
Tavaszillat árad.
Végigsimít arcomon,
S csókra nyitja számat.
Ringass még melleden,
Mint árvát az árva.
Hűs, habos álmaimban...
- Tengerbe zárva.